Az Angliában élő ír család fiúgyermeke, Alan ( Teljes nevén: Alan Sidney Patrick Rickman ) 1946. február 21-én született Londonban. Már gyerekkorában érdekelte a színészet, gyakran fellépett az iskolai előadásokon. Érettségi után úgy döntött, hogy inkább grafikus lesz, ezért beiratkozott a Royal College of Artba, majd mégis a világot jelentő deszkák mellett döntött. 26 évesen elnyerte a Royal Academy of Dramatic Arts ösztöndíját; három évig tanult itt, s több színpadi alakítással hívta fel magára a figyelmet. A kedvező kritikák hatására a BBC is érdeklődni kezdett iránta.

Színpadi szerepei közül jelentős Csehov Sirálya, majd a Royal Shakespeare Company tagjaként emlékezetes alakítást nyújtott többek között az Ahogy tetszik, a Troilus és Cressida című darabokban. A Veszedelmes viszonyokkal fellépett Stratfordban, Londonban és New Yorkban - szerepéért Tony-díjra nevezték. Több televíziós szerep után akkor vált igazán ismertté, amikor a Drágán add az életed!-ben eljátszotta Hans Grubert, a galád német terroristát. A rosszfiúk általában nem örvendenek népszerűségnek, de Rickman hírnevét csak növelte ez az alakítás, mivel bölcsen, száraz humorral formálta meg a cseppet sem rokonszenves figurát.

Hollywood örömmel fogadta sztárjai közé, s 1991-ben az Evening Standard az év színészének választotta a következő három filmben nyújtott alakításáért: Robin Hood, a tolvajok fejedelme, amelyben a gonosz nottinghami seriffet játszotta - ezért a Brit Filmakadémia díját is megkapta -, Truly, Madly, Deeply - ezért a Brit Filmakadémia díjára jelölték -, és a Close My Eyes.
Rickman további jelöléseket is begyűjtött az Értelem és érzelem, illetve a Michael Collins című filmekért. Az előbbi Emma Thompson forgatókönyve alapján készült és Ang Lee rendezte. Rickman Brandon ezredest alakította, Marianne Dashwood, azaz Kate Winslet kérőjét. Az utóbbi moziban barátja, a szintén ír származású Liam Neeson alakította a címszerepet, Rickman Eamonn De Valerát formálta meg.

Az alacsony költségvetésű angol drámában, a Close My Eyes-ban olyan férfit játszott, akinek barátnője vérfertőző kapcsolatot folytat saját bátyjával, Tim Robbins politikai szatírájában, a Bob Robertsben kampánymenedzsert alakított.
A várva várt nagy kalandban felszabadultan komédiázott, mint egy utazó színtársulat tagja, majd A Raszputyin főszerepéért Emmy- és Golden Globe-díjat kapott.
1997-ben a Téli vendég című filmmel rendezőként is bemutatkozott, az alkotás három díjat is nyert a velencei filmfesztiválon.
Aztán megint egy lazább feladat következett: a Galaktitkos küldetés című sci-fiben egy brit Shakespeare színész által a tévésorozatban megformált, félig ember, félig földönkívüli lényt játszott.

A 2002 január végi magyar mozipremierben, a Fújd szárazra, édes című vígjátékban mesterfodrász és elhagyott férj egy személyben, akit sajnálni lehet, de a Harry Potter és a bölcsek kövében megint nem tagadja meg önmagát: az ellenszenves Piton professzort - azaz Severus Snape-t - alakítja.

Rickman nem tart attól, hogy beskatulyázzák a gonosz szerepébe, épen ellenkezőleg: kedveli az ilyen figurákat, mivel úgy véli, ezekben több lehetőség rejlik, mint a pozitív hősökben. Érdekli a kísérletezés is: 2000-ben a Play című, Beckett darabjait feldolgozó produkcióban szerepelt. A húszperces jelenetben három szereplő három urnában tartózkodva cseveg egymással és a közönséggel, a rendező Antony Minghella volt, a társalgókat pedig Alan Rickman, Juliet Stevenson és Kristin Scott-Thomas alakította.


Alan nemcsak a filmekben kedveli a színjátszást, hanem saját bevallása szerint a politikában is. Az angol munkáspárt tagja, élettársa 1977 óta a politikus Rima Horton, aki ezt a véleményt egyáltalán nem találja viccesnek...